Emil Constantinescu elnök kétnapos munkalátogatásra Franciaországba utazott, ahol részt vesz a Kereszténydemokrata Világszervezet párizsi ülésén. Lionel Jospin francia kormányfő kijelentette: nem szabad diszkriminálni az Európai Unióba jelentkezők között, mindegyikkel azonos kiindulási helyzetből kell megkezdeni a tárgyalásokat. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. április 12.
Többedmagával Marosvásárhelyen járt Eörsi István író, publicista. A vásárhelyi irodalmi esten felolvasott verseiből, majd a Népújság munkatársának fejtette ki álláspontját a rasszizmusról, politikai utazókról és arról, hogy mit hozhat nekünk a globalizáció. - A szabadelvű értelmiségi sorsa az, hogy állandóan a konfliktusokat keresse? - kérdezte az újságíró. Vannak értelmiségiek, akik abban látják feladatukat, hogy valamiképpen integrálják a széthulló értelmiséget és a közéletet, felelte Eörsi, ő pedig az ellentétek élesedéséhez, de főleg tisztázódásához járul hozzá. "Régen ellenzéki voltam, fő ellenségemnek a pártállamot tekintettem. Most egy politikailag igazságosabb világban élünk, ami a politikai szabadsággal egy olyanfajta szegénységet, nyomort, hajléktalanságot hozott, ami egyszerűen nem volt ismert Magyarországon." A zámolyi romák elhíresült ügyében a Francia Köztársaság kormánya elnökének, Lionel Jospinnak küldött magyar értelmiségiek levelét Eörsi is aláírta. Lokodi Imre újságírónak - Erdélyből tekintve az anyaország felé - furcsának tűnik, hogy pusztán származása miatt ma Magyarországról valakinek menekülnie kell. Eörsi szerint "Most nincs pártállam, de van eszement nacionalizmus és rasszizmus. Mert még a szegénységet is gyakran megpróbálják zsidózással meg ilyesmikkel magyarázni, de elkeserítő, hogy egy demokratikus jogállamban még mindig megalapozottan kell tartania valakinek attól, hogy hátrányos helyzetbe kerül, és üldöztetés áldozata lesz származása miatt. Ezért tiltakozni kell. Katasztrofálisnak tartom a trianoni revízió állandó emlegetését is, nem mintha Trianont nem tartanám iszonyatosnak, Trianon igenis iszonyatos volt." De most az európai egységesülésen kellene dolgozni. - Eörsi hamarosan Erdélyben is hosszabb időt akar tölteni. Szerinte nemzeti polgárság nem alakult, németek és zsidók lettek a polgárok. "A dzsentriből jött elszegényült nemesből nem lett polgár soha". Megállapította: "Magyarországon európai értelemben vett jobboldal sincs." Vagyis, tette hozzá az újságíró: fasiszta, rasszista, populista, nacionalista... Eörsi nem tiltakozott. - Most többfajta csőcselék jelentkezhet, állapította meg. "Ha Magyarországon a cigánykérdés nem oldódik meg öt éven belül, robbanás lesz."/Lokodi Imre: A demokráciában nem csak egy hülye típus jelentkezik. - Interjú Eörsi Istvánnal. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./
2001. április 18.
Hatvanöt egyetemi tanár állásfoglalása. A Professzorok Batthyány Köre nyílt levele Lionel Jospin úrnak, a Francia Köztársaság miniszterelnökének Tisztelt Miniszterelnök Úr! Cigány (roma) honfitársaink egy csoportja nemrég tartózkodási engedélyt kapott Franciaországban. A Magyar Helsinki Bizottság elnöke negyvenedmagával nyílt levelet írt Önhöz, amelyben megköszönte a francia hatóságok eme intézkedését, alig burkoltan rasszizmussal, cigányüldözéssel vádolva meg a magyar társadalmat, a hatóságokat és a kormányt. A jelen nyilatkozat aláírói a honi politikai erkölcsök kemény bírálóiként és az európai értékek elkötelezett híveiként felelősségük teljes tudatában a következőket kívánják leszögezni ezzel kapcsolatban. A magyar nép számos etnikum keverékéből alakult ki. Ezeréves államisága során jó néhány népcsoportot fogadott be, majd a versailles-i békeszerződések következtében egyharmada kisebbségi sorba került, s így maga is megtapasztalta a kisebbségi lét keserveit. Nem véletlen, hogy a második világháború alatt befogadtuk többek között a franciák és lengyelek ezreit, napjainkban pedig a délszláv polgárháborúk menekültjeit. Tudatában vagyunk annak, hogy az 1956-os forradalom leverését követő kommunista terror elől menekülő honfitársainknak a nyugati világ számos országa, köztük Franciaország nyújtott menedéket. A magyarság együttérzést és segítőkészséget tanúsít az országban élő etnikai kisebbségekkel szemben is. Különösen vonatkozik ez a cigányságra, amely sajátos hagyományaival együtt a magyar nemzethez tartozik. Kultúrája a nemzeti kultúra része, nyomorúsága a nemzet nyomorúsága. A mai Magyarországon politikai, vallási, kulturális, de különösen etnikai különbözőség okán senkinek nem kell hátrányos megkülönböztetéstől, még kevésbé üldöztetéstől tartania. A cigány kisebbség a modern társadalomba való bekapcsolódás szükségét érzi, de annak óriási nehézségeivel nehezen boldogul, akárcsak Európa más országaiban. A jelenlegi magyar kormány a cigányság társadalmi beilleszkedéséért államilag finanszírozott felzárkóztatási programot indított el. Jelentős támogatást nyújt a cigányságnak oktatási és nevelési programok, tartósan munkanélküli cigányok részére nyújtott képzés keretében. Ugyancsak tetemes öszszeggel segítik a romák részvételét a közmunkaprogramokban. Államilag támogatják mind az országos, mind a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok költségvetését stb. Mindezt természetesen az állampolgári jogon nekik juttatott segélyen kívül kapják. Magyarországon törvények garantálják a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvű hírközlési eszközeinek működtetését is. A Magyar Televízió mind a tizenhárom hazai nemzetiségnek készít anyanyelvi műsort. A jelenlegi magyar kormány a cigány kisebbség számára több sajtótermék mellett egy önálló civil sajtóirodát is támogat. Korántsem állítjuk azonban, hogy ezzel a roma kisebbség problémái meg lennének oldva, mint ahogy Európa-szerte sincsenek. Bajaik gyökere a hatékonyságra épülő dehumanizált modern társadalom és az emberi kapcsolatokban gazdag hagyományos viszonyok összeegyeztethetetlensége. A megoldáshoz a többség és a kisebbség kölcsönös jóindulata, megértése, türelme, sok munka, hosszú idő és természetesen még több pénz kell. Noha a türelem és a pénz időnként fogytán van, a jelenlegi magyar kormány és cigány partnerei sokat tesznek az ügy előmozdításáért. Árt azonban ennek a munkának az az ellenséges propagandakampány, amelynek sok megnyilvánulása tapasztalható napjainkban. A Professzorok Batthyány Köre a magyar tudós professzorok civil szervezete, és nem óhajtja sem kutatni, sem találgatni, hogy kiknek és miért érdeke az ország, a demokratikusan választott kormány, a magyar nép lejáratása, az Európai Unióba való felvétel akadályozása. Meggyőződésünk, hogy a zámolyi roma csoport ennek a háttérből irányított kampánynak eszköze és egyben áldozata. A cigányság leszakadása nem mai keletű, nem csupán magyar, hanem általános európai gond. Megoldása csak összefogással, türelemmel, a nevelési és képzési rendszerek hatékonyabb működtetésével képzelhető el. Kártékonynak tartjuk a nemzetünket rágalmazó nyilatkozatokat; ezek akadályozzák e gondok megoldását is. A Professzorok Batthyány Köre az eredményes munka mellett tesz hitet, és ahhoz kész minden lehetséges formában hozzájárulni. Ádám Antal, Berényi Dénes, Bitskey István, Borhidi Attila, Czvikovszky Tibor, Dubrovay László, Dux László, Falkay György, Fazekas András, Freund Tamás, Gáspár Zsolt, Gönczöl Éva, Görömbei András, Guczi László, Hámori József, Hernádi Ferenc, Hollósi Miklós, Imre László, Janszky József, Kalaus György, Keszthelyi Lajos, Kilár Ferenc, Király Zoltán, Klement Zoltán, Kóczy T. László, Kollár István, Kollár Lajos, Kopp Mária, Kovács László, Kőrös Endre, Kurutzné Kovács Márta, Lázár György, Lipták András, Lovas István, Lovas Rezső, Nagy Zoltán, Nemes Attila, Ormos Pál, Párducz Árpád, Pethes György, Prékopa András, Sajgó Mihály, Sándor Péter, Schneider Gyula, Sík Tibor, Sohár Pál, Solymosi Frigyes, Sonkodi Sándor, Sótonyi Péter, Szakoczai György, Szathmáry Örs, Szendrő Péter, Szentirmai Attila, Szilágyi László, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Sztaricskai Ferenc, Tamás Attila, Taxner Ernő, Tringer László, Tyihák Ernő, Vajna Zoltán, Varga János, Veress László, Verő József, Zimányi József. /Magyar Nemzet, ápr. 18./
2001. július 24.
Júl. 23-án kétnapos látogatásra Bukarestbe érkezett Lionel Jospin francia kormányfő. Lionel Jospin és Adrian Nastase megbeszélésén szóba került az Európai Unió bővítése és a gyermekvédelem kérdése. A francia kormányfőt Daniel Vaillant belügyminiszter, Pierre Moscovici európai ügyekért felelős, Michel Sapin közigazgatási miniszter, Christian Pierret iparügyi államtitkár és több üzletember kísérte el. /Hivatalos látogatáson a francia miniszterelnök. A kétoldalú kapcsolat elmélyítése a cél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2001. július 25.
Bukaresti látogatása során Daniel Vaillant francia belügyminiszter biztosította román kollégáját, Ioan Rust, hogy Franciaország hatékonyan támogatni fogja Románia vízumkényszer alóli felmentését. Lionel Jospin francia miniszterelnök bukaresti sajtóértekezletén figyelmeztetett: Romániának a NATO angolszász tagjainak körében kellene most már meggyőző munkát végeznie, ugyanis Franciaország döntött már Románia támogatása ügyében. /Franciaország támogatja Románia vízumkényszer alóli felmentését. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2005. december 12.
Az Egyesült Államok minden eddiginél erőteljesebb nyomást gyakorol a román kormányra a nemzetközi örökbefogadások ügyében. Az amerikai külügyminisztérium „aggodalmát” fejezte ki amiatt. Az ügy szálai a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Az első éveiben bárki örökbe vehetett egy romániai gyereket, ha sikerült megállapodnia a családdal. 1996-ig a kiskorúakat mindenféle bürokratikus akadályok nélkül szabályosan adták-vették. Ekkor létrejött az örökbefogadási hatóság, a helyzet azonban nem javult számottevően. Adrian Nastase akkori miniszterelnök 2002 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy a román árvákat interneten 20 és 50 ezer dollár közötti összegért „vesztegették”. Az évek során Románia számos nemzetközi bírálatot kapott a visszaélések miatt. A leghangosabb Emma Nicholson bárónő, Románia Európai parlamenti raportőre volt, aki felemelte szavát a „gyermekkereskedelem” ellen. A nyomásnak engedve, 2001. májusában az Országos Gyermekjogvédő Hatóság úgy döntött, a felmerült korrupciós vádak tisztázásáig felfüggeszti a külföldi örökbeadásokat. A hatóság rendeletét egy örökbefogadásokkal foglalkozó alapítvány kérésére a bíróság hatálytalanította. A kormány közbelépésére volt szükség. A miniszterelnök kijelentette, az örökbeadások ügye politikai kérdés, ezért a bíróság döntésére adott válasz is politikai lesz. A következő héten újabb tiltó rendelet látott napvilágot. Főként amerikai politikusok tiltakoztak, de akadt néhány európai vezető is – Lionel Jospin francia, Silvio Berlusconi olasz kormányfő -, akik saját állampolgáraik jogainak csorbításaként értékelték a bukaresti zárlatot. A román örökbefogadási törvény nagy késéssel, 2004-ben született meg. A moratórium mindvégig érvényben maradt, ennek ellenére – egyes források szerint – a nemzetközi örökbefogadások folytatódtak. A mostani kormány tovább szigorította a szabályokat. Ezek szerint romániai árva csak akkor hagyhatja el az országot, ha a pótszülőkkel másodfokú rokoni kapcsolatban áll. Azonban egyre erőteljesebb amerikai nyomás. /Uncle Sam román gyereket akar. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2006. november 22.
Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.
